A Federal Reserve kamatláb-szabályozási rendszere (II. rész) – A többlettartalékokra kivetett kamat bevezetése

Az előző cikkben áttekintettük a Federal Reserve kamatfolyosó rendszerét a 2008-as pénzügyi válság előtt („A Federal Reserve kamatszabályozási rendszerének részletes magyarázata (I. rész)”). Abban az időben a korlátozottTartalékokamit a bankok a Federal Reserve-nél tartottak, a Fed a diszkont ablakkamatlábat használta felső korlátként, az alsó korlátot pedig nyíltpiaci műveletekkel szabályozta.

A 2008-as pénzügyi válságot követően azonban a Federal Reserve nagymértékű mennyiségi lazítást hajtott végre, ami jelentősen növelte a piaci likviditást és hatástalanná tette a kamatfolyosó rendszert. A helyzet kezelése érdekében a Federal Reserve bevezette a kamatláb-törlesztési programot.EZEKs tartalékok (IOER) 2008-ban, mint a kamatlábak új alsó korlátja. Ez a cikk részletesen elemzi ezt a politikai változást és annak hatását a kamatláb-ellenőrzési rendszerre.

A többlettartalék kamatának (IOER) bevezetése

Az IOER (Indiai Erőforrás Nyugdíjpénztári Kibocsátási Keret) a Federal Reserve által a kötelező tartalékokon felül tartott banki tartalékok után fizetett kamatra utal. 2008 előtt a Federal Reserve nem fizetett kamatot a bankbetétekre, ami az amerikai kamatfolyosó alsó határát nem tette lehetővé, ehelyett a nyíltpiaci műveletekre támaszkodott a piaci kamatlábak szabályozása érdekében. A pénzügyi válság okozta példátlan likviditási túlkínálat azonban súlyosan aláásta a nyíltpiaci műveletek hatékonyságát, ami a piaci kamatlábak zuhanását okozta.

Ennek ellensúlyozására a Federal Reserve 2008 októberében bevezette az IOER-t, amelynek célja a piaci kamatlábak csökkenésének korlátozása a bankoknak fizetett kamatokkal. Amikor a bankok által a piacon elérhető kamatlábak az IOER alá estek, hajlamosabbak voltak a felesleges pénzeszközeiket a Federal Reserve-nél elhelyezni, ezáltal a piaci kamatlábakat az IOER szintje felett tartva.

Az IOER eltolódása: az alsó határérték eszközétől a felső határérték eszközéig

Bár ez az intézkedés kezdetben sikeresen megfékezte a kamatlábak csökkenő tendenciáját, nyilvánvalóvá vált, hogy a nem banki pénzügyi intézmények, amelyek nagy mennyiségű készpénzzel rendelkeztek és nem tudták közvetlenül felhasználni az IOER-t, továbbra is lefelé hajtották a piaci kamatlábakat, végül átlépve az IOER alsó határát.

Érdekes módon a Federal Reserve felfedezte, hogy extrém likviditási környezetben az IOER (Indiai Erőforrás Költségvetési Kibocsátási Erő) felső kamatlábként kezdett működni. Amikor a piac elárasztotta a forrásokat, és a bankok tartalékainak egyenlege a Federal Reserve-nél megugrott, a piaci kamatlábak emelkedtek. A bankok kivonták a tartalékaikat a Federal Reserve-től, és magasabb piaci kamatlábak mellett nyújtották azokat, aminek következtében a piaci kamatlábak az IOER alá estek.

Ez a jelenség azt mutatta, hogy bőséges likviditás esetén az IOER alsó korlátként betöltött szerepe gyengült, de akaratlanul is a kamatlábak felső korlátjának szerepét öltötte magára. 2008 decemberében a Federal Reserve 0-0,25%-ra módosította a szövetségi alapkamat céltartományát, és az IOER-t e tartomány felső határán határozta meg, tovább megerősítve az IOER új funkcióját, mint felső korlát a kamatfolyosón belül.

A kamatláb-szabályozás logikája a likviditásbőség közepette

Ahogy a bankok tartalékállománya a Federal Reserve-nél a 2008 előtti körülbelül 10 milliárd dollárról 2009 elejére 800 milliárd dollárra, sőt a következő években a 3 billió dollárt is elérte, a kamatláb-szabályozás logikája alapvetően megváltozott.

Normál tartalékszint mellett az IOER hatékonyan alsó korlátként szolgálhatna a kamatlábak számára. Túlzott piaci likviditás esetén azonban az IOER hatása a kamatláb-csökkenés megfékezésére korlátozott volt.

Amikor a piaci kamatlábak meghaladták az IOER-t, a bankok kivonták a tartalékokat a Federal Reserve-ből, és magasabb piaci kamatlábak mellett nyújtották kölcsönöket, növelve a piaci forrásokat és a kamatlábak csökkenését okozva. Ez a mechanizmus fokozatosan átalakította az IOER-t a kamatlábak felső határának eszközévé, miközben a hagyományos diszkontráta elvesztette domináns szerepét a kamatlábak szabályozásában.

Az IOER piaci hatása: analógia a sertéshúspiaccal

Ennek az eltolódásnak az élénk magyarázatához vegyünk egy analógiát a „sertéshúspiaccal”: tegyük fel, hogy egy sertésgyár 20 jüanban határozza meg a sertéshús felső árát, és a piaci kínálaton keresztül szabályozza az árakat. Amikor a piaci kínálat túlzott, a sertéshús ára csökken, de a gyár bizonyos árusoktól 10 jüanért visszavásárolja a sertéshúst. A piaci kínálat azonban továbbra is túlnyomó, aminek következtében az árak tovább esnek, végül átlépve a 10 jüanos alsó határt.

Ezt követően a sertéshús ára visszatér, de a piaci ingadozásoktól függetlenül az árak soha nem haladják meg a 10 jüant. Ennek az az oka, hogy amikor az árak meghaladják a 10 jüant, a sertéshús-eladók kivonják a korábban tárolt sertéshúst a gyárból, és magasabb áron értékesítik, stabilizálva az árakat. Ez hasonló az IOER pénzügyi piacokon betöltött szerepéhez: amikor a piaci kamatlábak az IOER fölé emelkednek, a bankok kivonják a tartalékokat a Federal Reserve-től, és magasabb kamatlábon hitelezik azokat, végső soron visszanyomva a kamatlábakat az IOER szintjére.

Következtetés

A túlzott tartalékok kamata bevezetése, amelyet eredetileg a kamatfolyosón belüli alsó korlát eszközének szántak, fokozatosan felső korlát funkciót öltött a túlzott piaci likviditás közepette. Ez az eltolódás nemcsak a pénzügyi válság monetáris politikára gyakorolt ​​mélyreható hatását tükrözi, hanem a Federal Reserve alkalmazkodását és kiigazítását is jelzi a kamatláb-szabályozáshoz az új normálisban.