Az amerikai bankszektor története alapján mi a különbség a jelzáloghitelező és a lakossági bank között?
2022.11.21
Az amerikai bankszektor története
1838-ban az Egyesült Államok életbe léptette a Free Banking Act-et, amely lehetővé tette a korai pénzügyi szektor szabad fejlődését.
Abban az időben bárki nyithatott bankot, akinek 100 000 dollárja volt.
A bankszektor lehetővé tette a vegyes vállalkozásokat, a kereskedelmi bankok intézhettek hiteltranzakciókat, de befektetési banki és biztosítási tevékenységgel is foglalkoztak, vagyis a bankok nemcsak betéteket vettek fel a betétesektől, hanem a betétesek pénzét is elvitték kockázatos befektetések megvalósításához.
Így az Egyesült Államokban működő bankok száma gyorsan nőtt, csábítva a belépési követelmények enyhülését és az óriási előnyöket.
A bankszektor gyors fejlődésével azonban az egységes szabványok és felügyelet hiánya káoszhoz vezetett a bankszektorban.
Az 1929-es nagy gazdasági világválság idején, amikor a bankok meggondolatlanul a betétesek pénzét használták fel kockázatos befektetésekre, az amerikai tőzsde összeomlása miatt a bankok megfutamodtak, és három éven belül több mint 9000 bank csődöt mondott – ez a vegyes művelet, amelyet fő tényezőnek tartanak. a nagy gazdasági világválság kiváltásában.
1933-ban a Kongresszus elfogadta a Glass-Steagall törvényt, amely megtiltotta a bankok vegyes műveleteit, és szigorúan elkülönítette a befektetési bankok és a kereskedelmi bankok működését, vagyis a kereskedelmi bankok által felvett betétek csak alacsony kockázatúak lehetnek.
A JP Morgan Banknak, mint tudjuk, annak idején fel kellett szakadnia a JP Morgan Bankra és a Morgan Stanley Investment Bankra.
Ezen a ponton az amerikai bankszektor a szétválás szakaszába lépett.
Ebben az idõszakban a bankszektor viszonylag egységes üzletágat mûködött, és mind az üzletág köre, mind a mérete bizonyos mértékig korlátozott volt.
1999 decemberében az Egyesült Államokban elfogadták a pénzügyi szolgáltatások modernizációs törvényét, amely megszüntette a bankok, az értékpapír-intézetek és a biztosítóintézetek közötti határokat az üzleti kört tekintve, és véget vetett a közel 70 éves szétválásnak.
A jelzáloghitelek „elmúlt élete”.
Eredetileg a jelzáloghitelek főként Balloon Payment hitelek voltak, rövid vagy középtávon.
Ezek a hitelek azonban nagyon érzékenyek voltak a lakásárak változásaira, és amikor a nagy gazdasági világválság elkezdődött, a lakásárak tovább estek, a bankok pedig nagy mennyiségű rossz adóssággal szembesültek, ami egy ördögi kört eredményezett, aminek következtében a lakosok elvesztették otthonukat és nagyszámú bankok csődbe mennek.
A válság után a gazdaság élénkítése és a lakosok lakhatási problémáinak megoldása érdekében az Egyesült Államok megkezdte a lakosok támogatását a jelzáloghitelek megszerzésében állami kezességvállalás formájában.
A Szövetségi Nemzeti Jelzálogszövetséget (FNMA vagy Fannie Mae) 1938-ban hozták létre elsősorban a Szövetségi Lakásügyi Hatóság (FHA) és a Veterans Administration (VA) által garantált jelzáloghitelek vásárlására, és 1972-ben kezdte meg a nem állami garantált rendszeres jelzáloghitelek vásárlását.
Abban az időben a jelzáloghitel-piac egésze még nagyon diszfunkcionális volt, és a szegmentáltság hátterében a befektetési bankok fokozatosan felfedezték, hogy az eszközértékpapírosítással egyetlen, nagy összegű lakáscélú jelzáloghitelt is nagyszámú hitelre bonthatnak. kisebb összegű kötvényeket, ami nagymértékben javította a likviditást.
Ezért 1970-ben a kormány létrehozta a Federal Home Mortgage Corporationt (FHLMC vagy Freddie Mac), hogy teljes mértékben kiépítse a lakossági jelzáloghitelek másodlagos piacát.
A Freddie Mac létrehozása közvetlenül hozzájárult a lakossági jelzáloghitelek másodlagos piacának fejlődéséhez, és utat adott a jelzálog-értékpapírosításnak.
Különbség a jelzáloghitelező és a lakossági bank között
Ha a hitelfelvevő lakáshitel igénylését fontolgatja, a két leggyakoribb módja az, hogy közvetlenül egy bankhoz (Retail Bank) vagy egy jelzálog-brókerhez (Jelzáloghitelező) fordul.
A lakossági bank (kereskedelmi bank) viszont általában vegyes vállalat, amely jelzáloghiteleket, valamint pénzügyi szolgáltatásokat, például megtakarításokat, hitelkártyákat, autókölcsönöket és befektetéseket kínál.
Amikor egy hitelfelvevő egy adott bankhoz fordul, csak az adott bank információihoz és szolgáltatásaihoz fér hozzá, és a bank szolgáltatásai gyakran magára a kölcsönre korlátozódnak, ami megnehezíti a lakás és a kölcsön közötti kapcsolat bonyolultságának teljes integrálását.
Míg a lakossági bank díjai alacsonyabbak lehetnek, a jelzáloghitelező jellemzően professzionálisabb szolgáltatást, gyorsabb reagálást és szélesebb termékválasztékot kínál szélesebb közönség számára.
A Jelzáloghitelező átfogó és professzionális hitelezési tanácsadást nyújt a hitelfelvevőknek, segít a vendégeknek megválaszolni a hitelekkel és finanszírozási portfóliókkal kapcsolatos összetett kérdéseket, és több tucat termék közül megtalálni a hitelfelvevő számára legmegfelelőbbet.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a hitelező helyzete kedvezőbb a hitelfelvevők számára, hiszen több lehetőségük és kézzelfogható előnyük van.
Elmondható, hogy egy jó jelzáloghitelező és egy jó jelzáloghitel-kezdeményező megtalálása pénzt, időt takaríthat meg a hitelfelvevőnek, és első alkalommal a legjobb termékinformációkat kaphatja meg.
Nyilatkozat: Ezt a cikket az AAA LENDINGS szerkesztette;a felvételek egy része az internetről készült, az oldal pozíciója nincs feltüntetve, és engedély nélkül tilos újranyomtatni.Vannak kockázatok a piacon, és a befektetésnek óvatosnak kell lennie.Ez a cikk nem minősül személyes befektetési tanácsadásnak, és nem veszi figyelembe az egyes felhasználók konkrét befektetési céljait, pénzügyi helyzetét vagy igényeit.A felhasználóknak mérlegelniük kell, hogy az itt található vélemények, vélemények vagy következtetések megfelelnek-e az adott helyzetüknek.Fektessen be ennek megfelelően, saját kockázatára.
Feladás időpontja: 2022.11.22